Blog trágár szavakat, durva jeleneteket tartalmaz és nem mellesleg +18as dologok is előfordulnak, "egy szó mint száz" mindenki csak saját felelősségre olvassa!!!
Dan bárhol lehetett volna, de ő a kórházban volt, és akár meg is ölhette volna a férfit, aki könyörgött neki azért, hogy inkább hagyja meghalni, mintsem ebben a világban éljen. Most pedig azon fáradozik, hogy megmentse a gazembert.
- Orvosnak lenni néha nagy szívás. - motyogta, majd a furcsa bő ruhában lévő démonba döfte a hemoxacinnal teli fecskendőt. A beteg felüvöltött miközben a tű áthaladt a szétroncsolt szöveteken a combjában, vér felszabadító sterilizációs gyógyszert küldve egyenesen a sebbe.
- Nem kábítottad el?- Dan felhorkant öccse szavaira. - A Mennyei varázslat tart vissza attól, hogy megöljem. Nem akadályoz meg viszont abban, hogy egy kicsit igazságosan ne járjak el a kezelés közben.
- Nem tudsz megszabadulni a régi munkádtól, nem igaz? - Nate félretolta a függönyt, ami elválasztotta a két vizsgálót a harmadiktól, és odalépett hozzá. - Ez az anyaszomorító babákat eszik. Hadd vigyem ki és dobjam a szemétbe a sajnálatra méltó seggét.
- Ian már felajánlotta.
- Ian minden betegre ajánlatot tesz.- Dan felmordult. – Még szerencse, hogy a mi kis testvérünk nem lett orvos.
- Mint ahogy én sem.
- Te más ok miatt. - Nate nem akart túl sok időt eltölteni az iskolában, különösen azért nem, mert az ő gyógyító ajándéka jobban illett a saját szakterületéhez. Az volt a dolga, hogy a betegeket összeszedje az utcáról, és addig életben tartsa őket, míg az Underworld Generalban (UG) nem
stabilizálják őket. Vér csöpögött a padlóra, miközben Dan a beteg legsúlyosabb sebét feszegette. Egy női Umb démon – azonos fajtájú, mint Nate anyja – kapta el a „beteget”, mikor az alattomosan besétált az óvodába. A lánynak valahogyan sikerült megszúrnia a démont egy Wc-kefével, többször is. Az Umb démonok hihetetlenül erősek voltak vékony alkatukhoz képest. A nők különösen. Dan több alkalommal érezhette ezt az erőt, amikor ágyba bújt velük. Valójában, amikor már nem tud ellenállni, és a végsőérési ciklus életbe lép a testében, azt tervezte, hogy egy Umb nő lesz az első, akit megtermékenyít. Az Umb démonok jó anyák és csak ritkán képesek megölni a Seminus démonok nem kívánt utódait. Félretéve gondolait, ami egyre gyakrabban rátört a változás előrehaladtával, Dan a beteg arcára nézett. A bőre, ami normális esetben vöröses-sárga lenne, most sápadt volt a fájdalomtól és a vérveszteségtől.
- Mi a neved? - A beteg felnyögött. - Derc.
- Figyelj Derc. Befoltozom ezt a csúnya lyukat, de fájni fog. Nagyon. Próbálj meg nem mozogni. Vagy sikítani, mint egy kisgyerek.
- Adj valamit a fájdalom ellen, te kibaszott parazita. - vicsorgott.
- Doktor Parazita. - Dan biccentett a berendezett tálca felé, és Molly, az emberi ápolók egyike, átadta neki a bilincseket.
- Derc, haver, áruld el nekem, hogy sikerült-e elkapnod és megenned valakit, mielőtt így ellátták a bajod?- gyűlölet gördült végig Nate testén, amint Derc a fejét rázta és kivillantotta hegyes fogait, szeme pedig ragyogó tűz piros színű lett.
- Akkor a mai nap nem a szerencsenapod. Nem kaptál ételt, és nem tudnak a fájdalmadra sem adni semmit. – Dan megengedett magának egy komor mosolyt, majd rögzítette a sérült artériát két helyen, miközben Derc aljas átkokat kiáltott és küzdött a bilincs ellen, ami a fémasztalhoz szögezte.
-Szikét. - Molly átadta neki az eszközt, és a férfi szakszerűen szeletelt a bilincsek között. Nate közel húzódott, és nézte, ahogy Dan elvágta az artériákat a szövetektől, ő pedig az új végeket összekötötte. Meleg bizsergés szántott végig a jobb kezén, egészen a kesztyűbe bújtatott ujjáig, majd összeforrasztotta az artériát. A baba-evőnek többé nem kell aggódnia a vérzés miatt. Nate arcán lévő kifejezés miatt, azonban azon kellene gondolkodnia, hogy a kórházon kívül, hogyan éljen túl több mint két lépést. Nem ez lenne az első alkalom, hogy megmentett egy életet, hogy aztán elvegye, ahogy a pácienst elbocsátották a kórházból.
- A vérnyomása megugrott. - Nate a tekintetét az ágy melletti monitorra összpontosította. - Lehet, hogy sokkot kapott.
- Valahol van egy másik sérült artéria. Stabilizáld.- vonakodva Nate elhelyezte tenyerét Derc homlokán. A számok a monitoron megálltak, emelkedtek, majd stabilizálódtak, de a változás csak átmeneti volt. Nate ereje nem tudja életben tartani, ha Dan nem találja meg a problémát, akkor Nate nem tudott már mit tenni. Dan gyorsan átvizsgálta a többi sérülést, azonban egyik sem tűnt olyan súlyosnak, hogy az Derc összeomlásához vezessen. Ekkor meglátott a tizenkettes borda alatt egy friss sebhelyet. A vágás alatt a sebből szivárgott valami, valami undorító fekete és gonosz.
- Nate.
- A pokolba. – Nate nagy levegőt vett. Tekintetét felkapta, majd az ujjaival végigszántott a haján, ami hosszabb volt, mint Dané, de vele azonos színű.
. - Lehet, hogy semmiség. Lehet, hogy nem Ghoulok. – Ghoulok, nem emberevő szörnyetegek, hanem egy kifejezés azok számára, akik a démonok testrészeivel kereskednek az alvilág feketepiacán. Abban a reményben, hogy testvére helyesen mondta, Dan lágyan megnyomta a heget.
- Derc, mi történt itt?
- Megvágtam magam.
- Ez egy műtéti heg.
Ez a kórház volt az egyetlen egészségügyi intézmény a világon, ahol ilyen, a maguk nemében különleges műtéteket végeztek, és Dercet nem kezelték itt. Dan megérezte a félelem keserű, büdös illatát. - Nem. Ez egy
baleset volt. - Derc ökölbe szorította a kezét, s szeme vadul villogott.- Hinned kell nekem. – suttogta.
- Derc, nyugodjon meg. Derc? -A monitor riasztóan csipogott, és a baba-evő vonaglott.
- Molly, összeomlik, stabilizáld. Nate, segíts életben tartan. - Hátborzongató szivárgás és rothadó bűz indult meg Derc bőrének minden pórusából, mint amikor egyszerre szalonnát, és medvecukrot süt valaki. Molly az ebédjét a kukába ürítette. A szív monitor egyenes vonalat mutatott. Nate pedig levette kezét a beteg homlokáról.
- Utálom, amikor ezt csinálják. – Dan szerette volna tudni, hogy mi ijesztette meg annyira Dercet, amitől úgy érezte, hogy abba kell hagynia saját teste működését, ahogy eddig is akarta. Felnyitotta a heget egy sima szikével, tudva, hogy mit fog találni, de szüksége volt rá, hogy biztos legyen benne. Nate átnézte egyenruhája ingzsebeit, és elővette a mindig jelenlévő csomag rágógumiját. - Mi hiányzik?
-A Tam Pan zsák. Az emésztési folyamatokat látja el, a hulladékot visszaküldi a szervezetnek, így a faj soha nem vizel vagy ürít.
- Praktikus. – mormolta Nate. - Mit akarna vele valaki?- Molly megtörölgette a száját egy sebészi szivaccsal, ennek ellenére arcának még zöldes színe volt, de a beteg halálát jelző bűz jórészt elpárolgott.
- A tartalmát néhány vudu átoknál használják, amelyek befolyásolják székletürítést. - Nate megrázta a fejét, és a nővérnek adta a rágóját.
- Már semmi sem szent többé? – Dan felé fordult.
- Miért nem ölték meg? A többieket mind megölték.
- Többet ér élve. Az ő fajánál egy hét alatt kinő az új szerve.
- Amit később megint elvehetnek. - Nate eleresztett egy sor átkot, amely tartalmazott olyanokat, amit Dan az ő 100 éve alatt még sosem hallott. -Csak a Hentesek lehettek. Beteg gazemberek. - ezek a gazemberek igencsak elfoglaltak voltak.. A medikusok tíz megcsonkított testet hoztak be az elmúlt két hétben, és az erőszak egyre csak növekedett. Némely áldozat úgy tűnt még életben és ébren volt miközben ezt tették velük. A legrosszabb azonban az egészben az, hogy ezekkel a démonokkal a legkevésbé sem foglalkoztak, mert egyáltalán nem működtek együtt más fajokkal és a Tanács sem fog vizsgálatot indítani az érdekükben. Dan törődött velük, nem csak azért, mert orvos volt, hanem mert csak idő kérdése, hogy a hentesek fülön csípnek valakit, akit ő is ismer.
- Molly, vidd a hullaházba a testet, és mondd meg nekik, hogy szeretnék egy példányt a boncolási jegyző könyvből. Meg kell tudnom, hogy kik ezek a seggfejek.
…
- D doki! - Dan csak pár lépést tett meg, amikor Macy, a vámpír, aki nővérként dolgozott, mióta ő belépett ide 20 évvel ezelőtt, kiabált neki, az osztályozó íróasztal mögül, ahol ült. - Max telefonált, azt mondta, hogy hoz egy Cruentust, körülbelül két perc múlva. – Dan majdnem felnyögött. A Cruenti a gyilkolásnak élt, a vágy, hogy korlátlanul vagdosson, olyan erős volt bennük, hogy néha még párzás közben is széttépték egymást. Az utolsó Cruentus beteg eltörte a bilincseit és el pusztította a fél kórházat, mielőtt benyugtatózhatták volna.
- Készítsétek elő a kettes vizsgálót, két arany bilinccsel, és tárcsázzátok Dr.Yurit. Szereti a Cruentit.
- Azt is mondta, hogy hoz egy meglepetés beteget. - ezúttal felnyögött. Max utolsó meglepetése, mint kiderült, egy kutya volt, amit egy autó ütött el. A kutyát haza kellett vinnie, mert a vizsgálókon kívül friss ételt jelentett a személyzet tagjai számára. Most az átkozott korcs megette három pár cipőjét és szabadon van az otthonában. Nate úgy tűnt tépelődik azon, hogy Umb démon nővérét, Maxot idegesítse, vagy folytassa a flörtöt Macyvel, akivel már kétszer is ágyba bújt, legalábbis Dan ennyiről tudott.
- Meg fogom ölni. - egyértelmű, Max győzött.
- Nem, ha én érek oda elsőnek.
- Ő nem létezik számodra.
- Sosem mondtad, hogy nem ölhetem meg. - mutatott rá Dan. - Csak annyit, hogy nem aludhatok vele.
- Igaz. - Nate vállat vont. – Akkor te ölöd meg. Az anyám nekem sosem bocsátana meg. Natenek igaza volt. Bár Dan, Ian, és Nate fajtiszta Seminus démonok voltak ugyanazzal a rég halott atyjukkal, különbözőanyától származtak. Nate anyja volt a legvédelmezőbb. Vörös halogén jeladók forogtak a mennyezeti szerelvényeken, jelezve a mentő közeledését. A fény bevilágította a szobát, felvillantva az írást a szürke falakon. Dan első választása nem a szürke szín volt, de úgy ítélte meg, hogy a varázslatnak jobb ez, mint bármely más szín, és egy olyan kórházban, ahol mindenki valakinek a halálos ellensége, minden előny fontos lehet. Amiatt, hogy a szimbólumok és ráolvasások módosítsák és növeljék a védelmet...
A festék helyett, vérrel írták a szöveget. A mentő befutott a földalatti létesítmény öblébe amitől Dan ereiben az adrenalin hevesen száguldani kezdett. Szerette ezt a munkát. Szerette irányítani sajátos kis darabját a pokolnak, hogy olyan közel legyen a mennyországhoz, amilyen közel csak lehet. A kórház Los Angeles nyüzsgő utcái alatt helyezkedett el, és szintén varázslat segítségével rejtették el a jogosultan és tudatlan emberi orrok elől. Mindez az ő gyermeke volt. Több annál, egy ígéret démon fajtársai számára - függetlenül attól, hogy a föld gyomrában vagy a föld felett az emberekkel éltek -, hogy megkülönböztetés nélkül fogják kezelni őket, bebizonyítva azt, hogy nem mindegyikőjük hagyta cserben
a fajukat. A csúsztatható sürgősségi ajtók kinyíltak, Max mentős partnere, egy vérfarkas - aki gyűlölt mindent és mindenkit - kerekes ágyon tolt be egy vérző Cruentus démont, aki már biztonságosan le volt szíjazva a
hordágyra. Dan és Nate lépést tartott Lucasszal, és bár mindketten több mint száznyolcvan centi magasak voltak, a férfi extra méreteihez képest, eltörpültek mellette.
- Cruentus. - Lucas morgott, mert soha nem tett semmilyen más
egyéb megjegyzést emberi formában, mint ahogy most volt. -Eszméletlenül találtak. Nyílt törés a jobb lábán. Törés általi seb a hátsó
6 koponyán. Mindkét sérülését elláttuk és már gyógyul. Nem gyógyul viszont a hasán és a torkán lévő vágás. - Dan felvonta a szemöldökét az utolsó mondatra. Csak arany vagy mágikusan megerősített fegyver okozhatott nyílt és nem gyógyuló sebeket. Minden más sérülést a Cruentus képes meggyógyítani.
- Ki hívott segítséget?
- Néhány vámpír találta meg őket. A Cruentust és.... - mutatott hosszú körmű hüvelykujjával visszafelé a mentőhöz, és Max éppen a második hordágyat gördítette be. – azt. – Dan megtorpant az ágy mellett Nattel együtt. Egy pillanatra mindketten csak bámultak az eszméletlen humanoid nőre. Az egyik orvos levágta a nő fekete színű bőrruháját, felfedve a bőrét. Most már nem viselt semmi mást csak egy vörös bugyit és melltartót, valamint különféle fegyvereket a bokája és az alkarja körül. Dan hátán a hideg futkosott, a fenébe is, ez nem történhet meg.
- Te egy hentes gyilkost hoztál az én sürgősségimre? Mi a fenét
gondoltál? - Max villogó szemmel felnézett rá, ami nagyon jól illett vöröses bőréhez és hajához. - Mi mást tehettem volna? A partnere patkányeledel lett.
-A Cruentus elkapott egy hentest? - kérdezte Nate, és amikor húga bólintott, visszapillantott a sérült emberre. Az átlagemberek nem jelentettek veszélyt a démonokra, de azok, akik a hentesekhez tartoztak,
megesküdtek, hogy megölik őket, és ezek az emberek nem voltak
átlagosnak nevezhetők. - Soha nem gondoltam volna, hogy köszönetet
mondok egy Cruentusnak. Belőle is patkány tápot kellett volna
csinálnia.
-Az ő sérülései is munkát jelentenek nekünk. - Max elhadarta a sérülések listáját, amelyek mind komolyak voltak, de a legrosszabb, a kilyukadt tüdő volt, ami a leggyorsabban megölhette. Max dekompressziót hajtott végre egy tű segítségével, így most a hentes stabil volt. – És - tette hozzá. - az aurája gyenge, és vékony. Régóta nincsen már jól. - Molly sodródott feléjük, mogyoróbarna szemei áhítattal csillogtak. - Sosem láttam Buffyt azelőtt. Úgy értem élőt.
- Én igen. Jó néhányat. - Ian érdes hangja valahonnan Dan mögül jött. – De nem sokáig maradtak életben. - Ian, hasonlított testvéreire, kivéve a kék szemét és vállig érő, festett nagyon sötét barna haját. Rákulcsolta kezeit a hordágyra. - Majd én kiviszem és kidobom. - kidobni. Ez volna a helyes dolog. Elvégre ez volt az, amit
az hentesek tettek testvérükkel, Williammel is. A vesztesége iránt érzett fájdalom olyan volt Dannek, mint egy lyuk a szívében. – Nem. -mondta fogát csikorgatva. – Várj!- szíve szerint hagyta volna, hogy Ian azt tegye, amit csak akar, mivel csak három fajta lény nem fordulhatott elő itt az UG alapszabálya szerint, amit őmaga készített, és a mészárosok nem voltak
ezek között. Úgy tűnik, át kell írnia a szabályzatot. Akárcsak az emberi kórházakban ő hozta a végsődöntést, hogy a nőt hagyják-e meghalni. Most azonban a személyes érzéseit a gyilkosokról, félre kell tennie.
- Vigyétek az egyes vizsgálóba.
- D. - mondta Nate rosszalló hangon. – Itt tartani nagyon rossz ötlet. Mi van, ha ez egy csapda? Mi van, ha valamilyen nyomkövetőberendezés van rajta? - Ian körülnézett, mintha gyilkosokra várna.
“Testőrök” - így nevezték magukat, és általában váratlanul a semmiből érkeztek.
-A Mennyei varázslat megvéd minket.
- Csak akkor, ha belülről támadnak. Ha megtudják hol vagyunk, akkor oda a Bin Laden épületed.
- Stabilizáljuk a nőt, a többi miatt majd később aggódunk. - Dan betolta “vendégüket” az előkészített szobába, paranoiás testvéreivel és Mollyval a sarkában.
- Lehet őrségünk van, hogy megismerjük őket. A tudás, amire szert
tehetünk, felülmúlja a veszélyeket. Levette a bilincseket, és felemelte a nő bal kezét. Az ezüst és fekete gyűrűk rózsaszínűujjain elég ártatlannak tűntek, de mikor levette őket, a belevésett „Testőr” pajzs felizzott a belső oldalán, megerősítve ezzel a nő személyazonosságát, mindez hidegséggel töltötte el Dan szívét. Ha a pletykák igazak voltak, valamennyi pajzs, ékszer formájában, át volt itatva olyan hatalommal, ami a Gyilkosokat fel ruházta az éjszakai látás képességével, ellenálltak bizonyos varázslatoknak, képesek voltak átlátni a láthatatlanság ködén, és az isten tudja, hogy még mi másra nem képesek a segítségével.
- Jobban teszed, ha tudod mit csinálsz, D. - Ian elhúzta a
függönyöket, hogy kizárja a bámészkodó személyzetet. A kinti tömegből ítélve, valószínűleg már elterjedt a hír. Gyere és nézd meg a Buffyt, a rémálomunkat, itt van a központban.
-Most nem vagy olyan ijesztő, ugye, gyilkoskám? - suttogta Dan, miközben felhúzta a kesztyűjét. A nő felső ajka megmozdult, mintha hallotta volna őt, és hirtelen Danbe hasított, hogy ezt a beteget nem veszítheti el. A halál lebecsülte az erejét és makacsságát, a képességei még így is hullámokban sugároztak róla. Még mindig nem volt biztos abban, hogy a nő megmentése jó vagy rossz ötlet-e, ennek ellenére levágta a
melltartóját, és megvizsgálta a mellkasi sérülést. Natenek, aki eddig
arra várt, hogy a gyógyító képessége beinduljon, sikerült a nő életjeleit
megtalálnia, és képességével enyhítette a nő szenvedését.
- Molly, határozd meg a vércsoportját, de amíg várunk
, hozz egy adag 0 vércsoportú zacskót. A nővér elment, Dan pedig kiszélesítette a gyilkos legsúlyosabb sebét egy szikével. Vér és levegő bugyborékolt a tüdejében és a sérült mellkasfali szöveteiben. Dan ujjai segítségével egyesítette őket. Ian vastag karját keresztbe fonta a mellén, a
bicepszei izomrángásba kezdtek, mintha csak azt követelték volna, hogy ölje meg a gyilkost. – Seggbe fog minket rúgni, de ti ketten
túl hülyék és önteltek vagytok ahhoz, hogy ezt lássátok.
- Ironikus, nem igaz. - mondta határozottan Dan. –te papolsz nekünk a gőgről és a butaságról. – Ian beintett neki, Nate pedig felnevetett. - Valaki rossz lábbal kelt fel a kriptájából? Miért nem teszel ellene? Láttam fent egy ízletesnek tűnő drogost. Menj, egyél egyet.
- Baszd meg.
- Fogd be a szád. – Dan csattant. - Mind a ketten. Valami nincs rendben. Nate, nézd meg ezt. – megigazította a felső világítás. – Évtizedekkel ezelőtt jártam az orvosira, de azért elég embert kezeltem, hogy tudjam, hogy ez nem normális. Nate bámulta a nő szerveit, a kusza vénák és az artériák tömegét, a furcsa idegszövetek köteleket fontak az izom és a szivacsos tüdő köré. - Úgy néz ki, mintha bomba robbant volna itt. Mi ez az egész?
- Fogalmam sincs. - még sosem látott ehhez fogható
rendetlenséget, ami a gyilkos belsejében volt. – E
zt nézd. – mutatott rá egy megfeketedett foltra, ami egy vérröghöz hasonlított. Nézték a lüktető vérrögöt, ahogy elnyelte az egészséges szöveteket.
- Olyan, mintha átvenné őket.- Dan megérintette a kocsonyás állagú szövetet. Elakadt a lélegzete, ahogy rájött, hogy mit is lát.
- A pokolba. - lehelte Nate. – Ő egy démon.
- Mi vagyunk a kibaszott démonok. Ővalami más faj. - ezúttal Dan megengedett magának egy őszinte, nem sürgetőpillantást a csaknem meztelen női testen, a feketére festett lábujjaitól, a
csapzott, vörösbor színű hajáig. A sima bőr felett kifeszített ívek és izomtömegeket látott, hogy még eszméletlenségében is közvetítette halálos erejét. Valószínűleg a húszas éveinek közepén járt, tökéletes volt, és ha nem lenne egy gyilkos szörnyeteg, még szexi is lehetne. Megtapogatta a tönkretett ruháit. Mindig is oda volt a bőrbe öltözött nő kért. Lehetőleg rövid, bőr szoknyákban, de a szűk nadrágok is megteszik.
Ian félrebillentette a nő állát, és ellenőrizte az arcát. - Azt hittem az „Testőrség” emberekből áll. Úgy néz ki, mint egy ember. A szaga is az. -az agyarai kivillantak, amikor végignyalta a sebet
a nő nyakán. – És az íze is.- Dan szétfeszítette a keresztirányú vastagbelet.
- Mit mondasz, ízletes beteg?
- Mit? - kérdezte ártatlanul Ian. - Tudnom kell,hogy ember-e.
- Az. Az Hentesek csak is emberek. - Nate megrázta a fejét,
fülbevalója megcsillant fényben. - Valami nem stimmel itt. Olyan, mintha egy démon mutáció fertőzte volna meg. Talán egy vírus.
-Nem, ő így született. Az egyik szülője démon. Nézd meg. – Dan megmutatta testvérének a genetikai bizonyítékot, hogy a szervekben már kialakult egy ember-démon unió, ami gyakrabban fordult elő, mint azt bárki is sejtené, de az emberi orvosok természetesnek diagnosztizálták a "tüneteket". - Fizikai rendellenességei születési hibák lehetnek. Vagy talán a két faj genetikailag nem volt kompatibilis. Valószínűleg néhány szokatlan tulajdonsággal született, amik eddig nagyon jól el voltak rejtve, vagy nem voltak kirívóan észrevehetők. Mint például, hogy az átlagosnál jobb a látása. Vagy a telepátia. De lefogadom a fonendoszkópomba, hogy ez okozza a problémát most.
- Mire gondolsz?
- Bármi lehet. Talán elveszítheti a hallását, vagy felfedi magát a
nyilvánosság előtt. – Izgatott volt, mert ez a fajta dolog tette érdekessé számára a pokol szögleteit, felpillantott Natere, aki összeráncolta a
homlokát, és lehunyta a szemét.
- Érzem. - mondta, a hangja érdes volt az erőfeszítéstől, ahogy mélyen a nő testében a sejtek szintjén járt. - Néhány DNS úgy érzem,
hogy töredezett. Mi beindíthatjuk. Mi meg tudjuk tenni. - Ian eleresztett egy undorodó felhorkantást. -Ne is gondolj rá. Ha rendbe hozod, akkor lehet, hogy átkapcsol valamiféle übermerénylőbe. Másra nem is lenne szükségünk, mint hogy ránk vadásszon.
- Igazad van. - értett egyet Nate, és fényes fekete szemén látszott, hogy kezd kimerülni. - Fajtától függően, lehetséges, hogy majdnem halhatatlanná tennénk. A nyugtatók és a gyógyszerek is nehézséget okozhatnak, mivel azonosíthatatlan démon DNS-e van. Valami olyan látszólag ártatlan, mint egy aszpirin is megölheti. Dan szemügyre vette egy pillanatra és gondolkozott. - Majd gondoskodunk a sürgős sérüléseiről, a többivel pedig később foglalkozunk. Neki kell választani, hogy akarja-e vagy sem, hogy segítsünk neki harmonizálni a démon felét.
- Választani? - gúnyolódott Ian. - Azt hiszed, ő ad az
áldozatainak választási lehetőséget? Azt hiszed, Roag választhatott? - bár Dan gyakran gondolt elesett fivérére, mégis amikor meghallotta a nevét hangosan, egy ütés érzett a gyomrában. - Te adsz az áldozataidnak választást? - kérdezte halkan.
- Ennem kell.
- Vért kell innod. Nem kell ölnöd.- Ian eltolta magát a faltól. – Seggfej vagy. – az egyik karjával lesöpörte a sebészeti műszerekkel teli tálcát és kiszáguldott a szobából. Nate leguggolt, hogy segítsen Mollynak felszedni a szemetet. - Nem kellene provokálnod.
- Te vagy az, aki felhozta a drogost.
- Tudja, hogy csak ugratom. Egy hónapja tiszta. - Dan azt kívánta, bárcsak osztozhatna Nate bizonyosságban. Ian egész életében menekülni szeretett volna, de a faj immunis volt a kábítószerre és az alkoholra, kivéve, ha az anyagok már fel voltak dolgozva az emberi vérben. Kiszívni egy emberi drogos vérét volt Ian egyetlen kiútja, hogy tökrészeg legyen.
- Belefáradtam abba, hogy dédelgessem. - mondta Dan, és egy másik tálcát húzott oda az eszközök számára. – Hadd rángassa ki egyedül a seggét a bajból.
- Időre van szüksége.
- Kilencvennyolc év nem elég idő? Nate, két év és végbemegy nála is az átalakulás. Nem áll rá készen. Meg fog ölni mindenkit.- Nate nem szólt semmit, valószínűleg azért nem, mert nem volt mit mondania. Testvére mostanra ellenőrizhetetlenné vált, és ő volt az egyetlen Seminus démon a történelemben, aki egy női vámpírtól született. Teljesen egyedülálló volt, és fogalma sem volt arról, hogyan kell kezelnie a kényszereit és az ösztöneit. Olyan férfi volt, akit elképzelhetetlen módon megkínoztak a vámpírok és nem tudta, hogy hogyan is kellene élnie az életét. Nem Dan dolga ítélkezni felette. Ő azzal töltötte az elmúlt fél évszázadot, hogy a gyógyításra koncentráljon, semmi másra. Ám ha nem talál egy társat pár hónapon belül, mindez meg fog változni, olyannyira, hogy, egy agyatlan barom lesz, akit egyedül csak az ösztöne hajt. Talán el kellene engednie Buffyt, hogy megölje őt, akkor már most túlesnének rajta.
Lenézett a nő megtévesztően ártatlan arcába és azon csodálkozott, hogy milyen könnyedén és könyörtelenül végezhetne vele.
Mielőtt meg tudná tenni, rendbe kell hoznia.
- Molly, szikét.
OHLA!!
Ez az első blogom, remélem tetszeni fog és sok vélemény érkezik majd, már nagyon várom. Szóval ez a blog, lehet egyeseknek (akik lehet olvasták) kicsit ismerős lesz és hasonítani fog, de nyugi nem lesz ugyan az ígérem.
Puszi: M.Sz.^^
OHLA!!
Ez az első blogom, remélem tetszeni fog és sok vélemény érkezik majd, már nagyon várom. Szóval ez a blog, lehet egyeseknek (akik lehet olvasták) kicsit ismerős lesz és hasonítani fog, de nyugi nem lesz ugyan az ígérem.
Puszi: M.Sz.^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése