II.fejezet

Melanie lassan visszanyerte a tudatát. A feketeségbe óvatosan beszivárogtak a fénylő pontok. A meleg, rugalmas sötétség még visszarántotta a csábító álomba, de a fájdalom felébresztette. Teste minden porcikája sajgott, nehéznek érezte a fejét, és túl nagynak a nyakán, hogy megtartsa. Felnyögött, és kinyitotta a szemét. Zavaros, homályos képek kavarogtak és lüktettek előtte. Fokozatosan kitisztult a látása, és hú...... egy másik valóságban lehet, mert a barna hajú férfi, aki bámulja, istenien néz ki. Az ajkai csillogtak, mintha épp most nyalta volna meg őket, és mozogtak, de zúgás a fülében elnyomta a szavait. Összehúzta a szemét és a szájára koncentrált. Név. A férfi szerette volna megtudni a nevét. Gondolkodott rajta egy pillanatig, mielőtt eszébe jutott volna. Nagyszerű. Bizonyára beütötte a fejét. Ami, megmagyarázza a fejfájást. 
- Melanie - mondta rekedten, és csodálkozott, hogy a torka mennyire fáj. - Melani Mancuso. Azt hiszem. Hogy tetszik neked? - A férfi elmosolyodott, és ha Melani nem egy kényelmetlen asztalon feküdt volna, még értékelné is a szája szexi görbéjét, és a nagyon fehér fogait. A srác biztos fogorvos.
- Melanie? Hallasz engem?
Hallotta, de füle rettenetesen zúgott. - Aha.
- Jó. – A férfi a kezét a homlokára tette, így Melanie vethetett egy pillantást az izmos karját díszítő bonyolult, örvénylő, törzsi tetoválásokra. - Kórházban vagy. Van valami, amit tudnom kellene? Allergia? Orvosi kezelések? Származás?-pislogott. Mintha azt mondta volna, hogy: "származás"? Amúgy fájhatnak az embernek a szempillái? Mert az övé fájt.
- Ez csak időpocsékolás. - egy egzotikus külsejű, talán közel- keleti férfi meredt rá. 
- Menj kezeld a saját betegeidet, Yuri. - a szexi orvos eszpresszó szemeivel félretolta Yurit. - Tudsz válaszolni a kérdésemre, Melanie? -oké. Allergia, szülők, egészségügyi helyzet. 
- Hm, nem. Nem vagyok allergiás. - a szülei sem. És nem volt olyan betegsége, amiről tudomása lett volna.
- Rendben. Be fogok adni neked valamit, hogy segítsen aludni, ha nem öl meg, akkor amikor felébredsz, jobban fogod érezni magad.- az jó lesz. Mert úgy érezte, magát, mint akit elgázolt egy teherautó, ráadásul rá tudott volna ugrani Dr. Dögösre. Azt a tényt, hogy rá akart ugrani Dr. Dögösre, nem csak a fejében lévő trauma okozhatta, hanem volt valami más is, de vajon mi a fene? A csinos nővér beadott neki valamit, ami teljesen elálmosította és ha továbbra is a napbarnított bőrű, tetovált, hihetetlenül jóképű orvosról akar ábrándozni, akkor egy távcsőre lesz szüksége 
- Megígérem neked, hogy kidobom az összes női játékomat. - vajon ezt ő mondta, hangosan? A férfi arcán lévő pimasz vigyor arról árulkodott, hogy igen, szavakba foglalta az elszabadult gondolatait. - A kábítószer beszél belőlem. Ne izgulj.
- Molly, adj neki még egy milligrammot. - mondta mély hangon.A meleg, égető érzés átmosta az ereit egészen a kezéig. 
- Mmm, igyekszel megszabadulni tőlem, nem igaz.
- Ezen már túl vagyunk.- a fenébe, ez a fickó valami furcsát mondott. Nem mintha számított volna. A szeme nem nyílt ki többé, és a teste nem működött. Csak a füle tűnt úgy, hogy még működik, és ahogy sodródott, hallott egy utolsó dolgot.
- Ian, már mondtam neked. Nem lehet megölni.- aww. A szexi orvos megvédte őt. Mosolygott volna, ha az arca nem fagyott volna le. És egyértelműen, a hallása is elment, mert már képtelen volt arra koncentrálni, hogy mire is kellene gondolnia.
- Még.
...
Valaki szexelt a közelben. Dan megérezte a szagát. Ez a képesség, fajtája egyik adománya, és minden Seminus démon harminc méteren belül képes megérezni ugyanezt. Ahogy sétált, az illat egyre erősödött, amitől a teste ébredezni, férfiassága pedig lüktetni kezdett. Ebben a pillanatban valaki közösült a kórházban – legtöbbször Ian volt az - de ezúttal csak egy női illatot érzett. Általában az ilyen izgalmi állapot jelzésként szolgált incubus énjének, de Dan mindig is küzdött a késztetés ellen, hogy megkeresse és kihasználja egy nő felizgult állapotát. Legalábbis még néhány hónapig képes lesz ellenállni ennek a késztetésnek, de aztán belép a századik életévébe, és megkezdődik a Változás. Egyre nehezebb és fájdalmasabb a természete elleni ellenállás. Olyan, mint most a farka. A francba, Ian vagy Nate mindig megtalálják a nőket és eleget tesznek a vágyuknak, mielőtt még a sóvárgás – vagy a kísértés – túl sok lenne nekik. Gyorsan átvágott a homályos folyosókon, üdvözölte a mellette elhaladó személyzet tagjait, és ahogy közeledett a gyilkosszobájához, az izgalom illata egyre nyomasztóbbá vált. Egy halk és hosszan elhúzódó nyögés arra kényszerítette, hogy mély levegőt vegyen mielőtt belép. Trágárságokat motyogva, félresöpört két őrszemet a nő szobája elől, akik úgy fel voltak fegyverkezve nyugtatókkal, hogy egy Gargantua démont is leterítettek volna. Melanie ökölbe szorított kézzel a kórházi ágyon feküdt, mellei hullámoztak, ahogy lihegve 
vette a levegőt. Dan lélegzete elakadt, ahogy a lány felkiáltott majd feltolta a csípőjét, mintha egy képzeletbeli szeretője lenne benne. Az ágy lábánál testvére elvigyorodott. Sejthette volna.
-  Kifelé a fejéből, Ian.
-  Csak féltékeny vagy, mert neked nincs meg ez a képességed.- Dan mély levegőt vett, és az istenekhez imádkozott türelemért. Ian hangulatingadozásai megnehezítették, hogy szót lehessen érteni vele, ehhez jött még hozzá az ősi ösztönök - szex, erőszak, véréhség - keveréke is, ami miatt Ian nehezen kezelhetőből elviselhetetlenné vált.
- Ian. . .
- Nyugi, bátyus. A nő a mi fajtánkat gyilkolja. Láttam, hogyan érez a közösülésről velünk. -oldalra pillantott Danre . – Veled szexel egyébként. Egy kicsit válogatósabb vagyok a partnereimmel, mint te, úgyhogy a te képmásodat jelenítettem meg neki.- majdnem elnevette magát. A "Ian" és a "válogatós" szó egy mondatban?? Nate és Dan jobban kedvelte a humanoid szexpartnereket, annak ellenére, hogy ez az idő előre haladtával hamarosan meg fog változni. Az emberek és a vámpírok kivételével, Ian elkapott bármit, ami lélegzett. Bár ez még megváltozhat. Melanie a fejét jobbra-balra csapkodta. Hirtelen Dan azt képzelte, hogy a lány alatta van, és ugyanazt teszi, miközben ő benne mozog. Elképzelte, ahogy a kezeivel beletúr a lány vörös hajába, és keményen megdugja, amíg el nem élvez, vagy nem könyörög neki, hogy hagyja abba, de ő ennek ellenére folytatja, csak hogy megmutassa neki, hogy megteheti. Érezte, hogy farka megrándul, ezért a fogát csikorgatta, mert tisztában volt vele, hogy ez az elgondolás fogja elvezetni a pokolba.
- Hagyd abba - morogta, tudván, hogy testvére megérezheti izgalmának illatát, ha nem állítja le magát. - Szét fogja tépni az öltéseket.- az érvelés gyenge volt, mert már 24 óra telt el azóta, hogy Dan összefoltozta, emellett a nőt megfürdették regenáló vízben és erősítő italokat, valamint más varázslatokat kapott, az erre kiképzett személyzet tagjaitól. Ha Melanie felébred, és a nyugtatók hatása alábbhagy, újra démonokat fog gyilkolni. Emlékeztette magát, hogy éppen ezért azonnal meg kell bilincselnie. A Mennyei varázslat meggátolja abban, hogy a kórházon belül bárkit is bántson, de a berendezésben még mindig kárt tehet.
- Tudod, azt hittem, hogy a s'genesistől lazítani fogsz. Olyan vagy, mintha egy botot dugtak volna fel a seggedbe. - Ian az ajtó felé vezető úton belekönyökölt Danbe, majd megállt, arcán egy mindent tudó vigyorral. - Vagy talán mégsem. D, haver, olyan szagod van, mint egy szűz férfinak, aki egy bordélyban nem tudja eldönteni, melyik kurvát dugja meg. - grimaszolt. – Amúgy meg fújjj. Haver, ő egy Buffy. Inkább lököm a farkam egy hónapja halott hullába. 
- Te tudod.- Ian felhorkant. – Elkerülöd a szex utáni simogatást. - a kilincs után nyúlt, de hirtelen visszaszólt.
 - Ó, Jane telefonált. Azt akarja, hogy vedd fel vele a kapcsolatot. Szerencsés rohadék.
- Nem arról van szó, amire gondolsz.- Jane démon volt, aki – álcázva magát – gyakornokként dolgozott egy emberi kórházban és rendszeresen tartotta a kapcsolatot Dannel, hogy tájékoztassa őt a démonok esetleges felbukkanásáról. Számtalanszor próbálta meggyőzni Janet, hogy dolgozzanak együtt, de a lány úgy érezte, hogy kötelessége szülei nyomdokaiba lépnie és képességeit arra használni, hogy megvédje a félig démon, félig embereket a felfedezéstől. Bármi legyen is. Meg kellene tenned. Inkább vele, mint ezzel. A csaj nagyon dögös. Ian kiballagott a szobából, Dan pedig visszafordult a Kaszáshoz. Ian elment, de Melanie még mindig fészkelődött. A lány talpa leesett a földre, ezzel a mozdulattal pedig kórházi köpenye felcsúszott a derekára, felfedve selymes fekete bugyiját. Dannek nem kellett hozzányúlnia, hogy tudja, a fehérneműje teljesen átázott. A lány illata, szexuális parfümje, nehézzé tette a levegőt, és csak idő kérdése volt, hogy megrészegítse Danet.
- A fenébe, Ian. - motyogta, és Melanie mellé lépett. Tartsd magad távol tőle. Orvos vagy. Na persze, ruhájának feszülő majdnem szétdurranó merevedése is ezt mutatja, ahogy milyen marhára profi orvos. Mély levegőt vett, hogy megnyugodjon, majd felemelte a lány ruháját, és ellenőrizte a legsúlyosabb sérüléseit, amik igazán jól néztek ki és már majdnem meggyógyultak. Csak egyetlen sebnek volt szüksége a varratokra. Hál istennek, Melanie vonaglása közben nem sértette fel őket.
- Igen. - suttogta Melanie, és megragadta a férfi kezét, ami a bordáin pihent. A vágyai víziókként rohanták meg Dant. Összegubancolódott végtagjaik és az izzadt bőrük.... az istenek segítsenek neki. Az izgalom hulláma megrázta a férfi egész bensőjét Hűtsd le magad, D. Megpróbálta a nő kíváncsiskodó ujjait a másik kezével lerázni, de ő erős fogásával a melle felé rángatta Eidolon kezét. A tenyere alatt, érezte a feszes, forró testét, a lázát egész biztosan a hőmérő is kimutatta volna. A lány mellbimbója megkeményedett az érintésétől, saját teste pedig válaszul még jobban megkeményedett. Dan lassan kifújta a levegőt, hogy ellenőrzés alatt tartsa magát. A született Igazság démonok hűvös és nyugodt logikájukról voltak híresek, amik természetükből fakadtak. Dan számára azonban ez nem a természetéből adódott, hanem az évek során sikerült tökéletesre csiszolnia ezt a tudást, amit még abban az időben sajátított el, amikor az Igazságügyi Bíróságot szolgálta, mint Igazságügyi nyomozó. De az évek során tanultak eltűntek, ahogy Melaniera pillantott. Még félálomban is csábító, halálos erő érződött a pórusaiból. Melanie összeroppanthatná a combjaival, miközben ő fájdalmában az életéért könyörögne. Idióta. Testvérei szerették az olyan félvér nőket, mint Melanie, de Dan ízlése az alvópajtásai tekintetében inkább civilizált irányba mutattak. 
- Melanie. - Dan küzdött a nő erejével és a saját vágyával, hogy visszahúzza a kezét. A népét gyilkolta. Hentes volt. - Kaszás. Ébredj.- a lány megrázta a fejét, és vakon felé nyúlt. Dan megragadta az arcát, és a két tenyere között fogva tartotta. A hüvelykujjával felemelte a szemhéját. A pupillái reagáltak, amikor a fény felé fordította az arcát, bár nem úgy tűnt, mintha valóban látná őt. A fenébe, szép szeme volt. Zöld, melyet aranypöttyök szegélyeztek. Olyannyira kifejezőek voltak, hogy Dan kételkedett benne, hogy képes elrejteni a gondolatait mások elöl. Sápadt szeplők virította krémszínű bőrén. Magas arccsontja határozottságot adott kissé kerek arcának, amelyen egy gyógyulófélben lévő zúzódás látszódott. Hagyta, hogy a tekintete a szájára essen. Látta, ahogy duzzadt ajkai szétnyíltak, hogy kiengedje a buja kétségbeesés hangját. Akarta ezt a száját. Érezni akarta, ahogy elkapja. A humán gyógyászatban megkövetelték az etikus viselkedést. Itt, az Underworld Generalnál, ha ő, vagy bármely más orvos lefeküdt a betegével, senkit sem érdekelt.Dan azon kevesek egyike volt, akiket mégis. Nem az erkölcsi kódex érdekelte, hogy az orvos nem feküdhet le a betegével, és nem azért, mert "rossz", hanem azért, mert a kórházat bizonytalan helyzetbe hozhatná egy ilyen cselekedet. A démonok nem a bizalmukról voltak híresek. A legtöbben bizalmatlanul és megvetően közeledtek feléjük, hiszen az orvosok a szikéikkel ölni tudnának. Ha arról lenne szó, hogy az orvosok erőszakoskodnak a betegeikkel, még kevesebb démon bízna a kórház szolgáltatásaiban Éppen ezért a legtöbb dolgozó megállapodott abban, hogy távol tartják a betegektől mancsaikat, karmaikat és a fogaikat. Természetesen voltak kivételek. Pokolba is, hajlandó lenne kivételt tenni, ha nem egy Hentes gyilkosról lenne szó, aki nem éppen a megfelelő ember, bármennyire is érvel a lüktető farka azzal, hogy a nő tökéletes.
- Doki.- Melanie felnézett rá. Szeme eltökéltségtől és vágytól csillogott, olyannyira, hogy Dan meglepetten vett levegőt. A nő felemelte a kezét, s megragadta a haját a tarkója közelében, majd olyan erővel húzta lefelé magához, hogy Dannek alig volt ideje arra, hogy lerakja kezeit a nő fejének mindkét oldalán, mielőtt Melanie szája keményen az övére tapadt. Melanie nyelve széttolta az ajkait, hogy megcsókolhassa. Dan felmordult a lány ízétől. Merész volt és csábító, mint amilyen a vágya illata, és valamiféle halvány édesség lappangott benne, mintha az ártatlanságát mélyen eltemették volna. A testvérei holttestei alá temetve, amelyeket nagy valószínűséggel Melanie ölt meg. Egy jeges robbanás dárdaként szúrta át a mellét, és húzta vissza a szakadék széléről amin Dan egyensúlyozott. A legnagyobb félelme az volt, hogy elveszíti az önuralmát, mielőtt a változás végbemegy - a s'genesis az oka, hogy annak határán van, hogy lefeküdjön az ellenséggel, mint egy vadállat. De amikor a lány a kezeivel megsimogatta őt, a fenevadat hirtelen nem érdekelte, hogy ki a nő vagy mit csinált életében. Dan Seminus démon volt, egy incubus, aki a szexnek élt és azért létezett, hogy a s'genesist beteljesítse. Talán nem ez a megfelelő idő, hogy a természete ellen harcoljon. Talán a természete volt a fegyver ősi ellensége ellen. A lány a kezével megmarkolta kidudorodását a nadrágján. Basszus, belefáradt, hogy elemezze a testét, az érzelmeit, vagy az ösztöneit. Itt az ideje, hogy csak érezzen. A csípőjét a lány érintésére ringatta, a vágy pedig megrázta egész testét.
- Kérlek. - könyörgött Melanie. - Kérlek. Érints meg.- Dan  felnyögött, és kezeivel megfogta a lány csípőjét majd felemelte úgy, hogy a merevedése hozzányomódjon. Ennyit a szakmaiságról.

I.fejezet

Figyelmeztetés!!
Blog trágár szavakat, durva jeleneteket tartalmaz és nem mellesleg +18as dologok is előfordulnak, "egy szó mint száz" mindenki csak saját felelősségre olvassa!!!

Dan bárhol lehetett volna, de ő a kórházban volt, és akár meg is ölhette volna a férfit, aki könyörgött neki azért, hogy inkább hagyja meghalni, mintsem ebben a világban éljen. Most pedig azon fáradozik, hogy megmentse a gazembert. 

- Orvosnak lenni néha nagy szívás. - motyogta, majd a furcsa bő ruhában lévő démonba döfte a hemoxacinnal teli fecskendőt. A beteg felüvöltött miközben a tű áthaladt a szétroncsolt szöveteken a combjában, vér felszabadító sterilizációs gyógyszert küldve egyenesen a sebbe. 

- Nem kábítottad el?- Dan felhorkant öccse szavaira. - A Mennyei varázslat tart vissza attól, hogy megöljem. Nem akadályoz meg viszont abban, hogy egy kicsit igazságosan ne járjak el a kezelés közben. 

- Nem tudsz megszabadulni a régi munkádtól, nem igaz? - Nate félretolta a függönyt, ami elválasztotta a két vizsgálót a harmadiktól, és odalépett hozzá. - Ez az anyaszomorító babákat eszik. Hadd vigyem ki és dobjam a szemétbe a sajnálatra méltó seggét. 

- Ian már felajánlotta. 

- Ian minden betegre ajánlatot tesz.- Dan felmordult. – Még szerencse, hogy a mi kis testvérünk nem lett orvos. 

- Mint ahogy én sem. 

- Te más ok miatt. - Nate nem akart túl sok időt eltölteni az iskolában, különösen azért nem, mert az ő gyógyító ajándéka jobban illett a saját szakterületéhez. Az volt a dolga, hogy a betegeket összeszedje az utcáról, és addig életben tartsa őket, míg az Underworld Generalban (UG) nem 

stabilizálják őket. Vér csöpögött a padlóra, miközben Dan a beteg legsúlyosabb sebét feszegette. Egy női Umb démon – azonos fajtájú, mint Nate anyja – kapta el a „beteget”, mikor az alattomosan besétált az óvodába. A lánynak valahogyan sikerült megszúrnia a démont egy Wc-kefével, többször is. Az Umb démonok hihetetlenül erősek voltak vékony alkatukhoz képest. A nők különösen. Dan több alkalommal érezhette ezt az erőt, amikor ágyba bújt velük. Valójában, amikor már nem tud ellenállni, és a végsőérési ciklus életbe lép a testében, azt tervezte, hogy egy Umb nő lesz az első, akit megtermékenyít. Az Umb démonok jó anyák és csak ritkán képesek megölni a Seminus démonok nem kívánt utódait. Félretéve gondolait, ami egyre gyakrabban rátört a változás előrehaladtával, Dan a beteg arcára nézett. A bőre, ami normális esetben vöröses-sárga lenne, most sápadt volt a fájdalomtól és a vérveszteségtől.

 - Mi a neved? - A beteg felnyögött. - Derc. 

- Figyelj Derc. Befoltozom ezt a csúnya lyukat, de fájni fog. Nagyon. Próbálj meg nem mozogni. Vagy sikítani, mint egy kisgyerek. 

- Adj valamit a fájdalom ellen, te kibaszott parazita. - vicsorgott. 

- Doktor Parazita. - Dan biccentett a berendezett tálca felé, és Molly, az emberi ápolók egyike, átadta neki a bilincseket. 

- Derc, haver, áruld el nekem, hogy sikerült-e elkapnod és megenned valakit, mielőtt így ellátták a bajod?- gyűlölet gördült végig Nate testén, amint Derc a fejét rázta és kivillantotta hegyes fogait, szeme pedig ragyogó tűz piros színű lett.

 - Akkor a mai nap nem a szerencsenapod. Nem kaptál ételt, és nem tudnak a fájdalmadra sem adni semmit. – Dan megengedett magának egy komor mosolyt, majd rögzítette a sérült artériát két helyen, miközben Derc aljas átkokat kiáltott és küzdött a bilincs ellen, ami a fémasztalhoz szögezte. 

-Szikét. - Molly átadta neki az eszközt, és a férfi szakszerűen szeletelt a bilincsek között. Nate közel húzódott, és nézte, ahogy Dan elvágta az artériákat a szövetektől, ő pedig az új végeket összekötötte. Meleg bizsergés szántott végig a jobb kezén, egészen a kesztyűbe bújtatott ujjáig, majd összeforrasztotta az artériát. A baba-evőnek többé nem kell aggódnia a vérzés miatt. Nate arcán lévő kifejezés miatt, azonban azon kellene gondolkodnia, hogy a kórházon kívül, hogyan éljen túl több mint két lépést. Nem ez lenne az első alkalom, hogy megmentett egy életet, hogy aztán elvegye, ahogy a pácienst elbocsátották a kórházból. 

- A vérnyomása megugrott. - Nate a tekintetét az ágy melletti monitorra összpontosította. - Lehet, hogy sokkot kapott. 

- Valahol van egy másik sérült artéria. Stabilizáld.- vonakodva Nate elhelyezte tenyerét Derc homlokán. A számok a monitoron megálltak, emelkedtek, majd stabilizálódtak, de a változás csak átmeneti volt. Nate ereje nem tudja életben tartani, ha Dan nem találja meg a problémát, akkor Nate nem tudott már mit tenni. Dan gyorsan átvizsgálta a többi sérülést, azonban egyik sem tűnt olyan súlyosnak, hogy az Derc összeomlásához vezessen. Ekkor meglátott a tizenkettes borda alatt egy friss sebhelyet. A vágás alatt a sebből szivárgott valami, valami undorító fekete és gonosz. 

- Nate.

- A pokolba. – Nate nagy levegőt vett. Tekintetét felkapta, majd az ujjaival végigszántott a haján, ami hosszabb volt, mint Dané, de vele azonos színű.

. - Lehet, hogy semmiség. Lehet, hogy nem Ghoulok. – Ghoulok, nem emberevő szörnyetegek, hanem egy kifejezés azok számára, akik a démonok testrészeivel kereskednek az alvilág feketepiacán. Abban a reményben, hogy testvére helyesen mondta, Dan lágyan megnyomta a heget. 

- Derc, mi történt itt? 

- Megvágtam magam. 

- Ez egy műtéti heg. 

Ez a kórház volt az egyetlen egészségügyi intézmény a világon, ahol ilyen, a maguk nemében különleges műtéteket végeztek, és Dercet nem kezelték itt. Dan megérezte a félelem keserű, büdös illatát. - Nem. Ez egy 

baleset volt. - Derc ökölbe szorította a kezét, s szeme vadul villogott.- Hinned kell nekem. – suttogta.

- Derc, nyugodjon meg. Derc? -A monitor riasztóan csipogott, és a baba-evő vonaglott. 

- Molly, összeomlik, stabilizáld. Nate, segíts életben tartan. - Hátborzongató szivárgás és rothadó bűz indult meg Derc bőrének minden pórusából, mint amikor egyszerre szalonnát, és medvecukrot süt valaki. Molly az ebédjét a kukába ürítette. A szív monitor egyenes vonalat mutatott. Nate pedig levette kezét a beteg homlokáról. 

- Utálom, amikor ezt csinálják. – Dan szerette volna tudni, hogy mi ijesztette meg annyira Dercet, amitől úgy érezte, hogy abba kell hagynia saját teste működését, ahogy eddig is akarta. Felnyitotta a heget egy sima szikével, tudva, hogy mit fog találni, de szüksége volt rá, hogy biztos legyen benne. Nate átnézte egyenruhája ingzsebeit, és elővette a mindig jelenlévő csomag rágógumiját. - Mi hiányzik? 

-A Tam Pan zsák. Az emésztési folyamatokat látja el, a hulladékot visszaküldi a szervezetnek, így a faj soha nem vizel vagy ürít. 

- Praktikus. – mormolta Nate. - Mit akarna vele valaki?- Molly megtörölgette a száját egy sebészi szivaccsal, ennek ellenére arcának még zöldes színe volt, de a beteg halálát jelző bűz jórészt elpárolgott. 

- A tartalmát néhány vudu átoknál használják, amelyek befolyásolják székletürítést. - Nate megrázta a fejét, és a nővérnek adta a rágóját.

- Már semmi sem szent többé? – Dan felé fordult. 

- Miért nem ölték meg? A többieket mind megölték. 

- Többet ér élve. Az ő fajánál egy hét alatt kinő az új szerve. 

- Amit később megint elvehetnek. - Nate eleresztett egy sor átkot, amely tartalmazott olyanokat, amit Dan az ő 100 éve alatt még sosem hallott. -Csak a Hentesek lehettek. Beteg gazemberek. - ezek a gazemberek igencsak elfoglaltak voltak.. A medikusok tíz megcsonkított testet hoztak be az elmúlt két hétben, és az erőszak egyre csak növekedett. Némely áldozat úgy tűnt még életben és ébren volt miközben ezt tették velük. A legrosszabb azonban az egészben az, hogy ezekkel a démonokkal a legkevésbé sem foglalkoztak, mert egyáltalán nem működtek együtt más fajokkal és a Tanács sem fog vizsgálatot indítani az érdekükben. Dan törődött velük, nem csak azért, mert orvos volt, hanem mert csak idő kérdése, hogy a hentesek fülön csípnek valakit, akit ő is ismer. 

- Molly, vidd a hullaházba a testet, és mondd meg nekik, hogy szeretnék egy példányt a boncolási jegyző könyvből. Meg kell tudnom, hogy kik ezek a seggfejek. 

…

- D doki! - Dan csak pár lépést tett meg, amikor Macy, a vámpír, aki nővérként dolgozott, mióta ő belépett ide 20 évvel ezelőtt, kiabált neki, az osztályozó íróasztal mögül, ahol ült. - Max telefonált, azt mondta, hogy hoz egy Cruentust, körülbelül két perc múlva. – Dan majdnem felnyögött. A Cruenti a gyilkolásnak élt, a vágy, hogy korlátlanul vagdosson, olyan erős volt bennük, hogy néha még párzás közben is széttépték egymást. Az utolsó Cruentus beteg eltörte a bilincseit és el pusztította a fél kórházat, mielőtt benyugtatózhatták volna. 

- Készítsétek elő a kettes vizsgálót, két arany bilinccsel, és tárcsázzátok Dr.Yurit. Szereti a Cruentit. 

- Azt is mondta, hogy hoz egy meglepetés beteget. - ezúttal felnyögött. Max utolsó meglepetése, mint kiderült, egy kutya volt, amit egy autó ütött el. A kutyát haza kellett vinnie, mert a vizsgálókon kívül friss ételt jelentett a személyzet tagjai számára. Most az átkozott korcs megette három pár cipőjét és szabadon van az otthonában. Nate úgy tűnt tépelődik azon, hogy Umb démon nővérét, Maxot idegesítse, vagy folytassa a flörtöt Macyvel, akivel már kétszer is ágyba bújt, legalábbis Dan ennyiről tudott. 

- Meg fogom ölni. - egyértelmű, Max győzött. 

- Nem, ha én érek oda elsőnek. 

- Ő nem létezik számodra. 

- Sosem mondtad, hogy nem ölhetem meg. - mutatott rá Dan. - Csak annyit, hogy nem aludhatok vele. 

- Igaz. - Nate vállat vont. – Akkor te ölöd meg. Az anyám nekem sosem bocsátana meg. Natenek igaza volt. Bár Dan, Ian, és Nate fajtiszta Seminus démonok voltak ugyanazzal a rég halott atyjukkal, különbözőanyától származtak. Nate anyja volt a legvédelmezőbb. Vörös halogén jeladók forogtak a mennyezeti szerelvényeken, jelezve a mentő közeledését. A fény bevilágította a szobát, felvillantva az írást a szürke falakon. Dan első választása nem a szürke szín volt, de úgy ítélte meg, hogy a varázslatnak jobb ez, mint bármely más szín, és egy olyan kórházban, ahol mindenki valakinek a halálos ellensége, minden előny fontos lehet. Amiatt, hogy a szimbólumok és ráolvasások módosítsák és növeljék a védelmet...  

A festék helyett, vérrel írták a szöveget. A mentő befutott a földalatti létesítmény öblébe amitől Dan ereiben az adrenalin hevesen száguldani kezdett. Szerette ezt a munkát. Szerette irányítani sajátos kis darabját a pokolnak, hogy olyan közel legyen a mennyországhoz, amilyen közel csak lehet. A kórház Los Angeles nyüzsgő utcái alatt helyezkedett el, és szintén varázslat segítségével rejtették el a jogosultan és tudatlan emberi orrok elől. Mindez az ő gyermeke volt. Több annál, egy ígéret démon fajtársai számára - függetlenül attól, hogy a föld gyomrában vagy a föld felett az emberekkel éltek -, hogy megkülönböztetés nélkül fogják kezelni őket, bebizonyítva azt, hogy nem mindegyikőjük hagyta cserben 

a fajukat. A csúsztatható sürgősségi ajtók kinyíltak, Max mentős partnere, egy vérfarkas - aki gyűlölt mindent és mindenkit - kerekes ágyon tolt be egy vérző Cruentus démont, aki már biztonságosan le volt szíjazva a 

hordágyra. Dan és Nate lépést tartott Lucasszal, és bár mindketten több mint száznyolcvan centi magasak voltak, a férfi extra méreteihez képest, eltörpültek mellette. 

- Cruentus. - Lucas morgott, mert soha nem tett semmilyen más 

egyéb megjegyzést emberi formában, mint ahogy most volt. -Eszméletlenül találtak. Nyílt törés a jobb lábán. Törés általi seb a hátsó 

6 koponyán. Mindkét sérülését elláttuk és már gyógyul. Nem gyógyul viszont a hasán és a torkán lévő vágás. - Dan felvonta a szemöldökét az utolsó mondatra. Csak arany vagy mágikusan megerősített fegyver okozhatott nyílt és nem gyógyuló sebeket. Minden más sérülést a Cruentus képes meggyógyítani.

- Ki hívott segítséget? 

- Néhány vámpír találta meg őket. A Cruentust és.... - mutatott hosszú körmű hüvelykujjával visszafelé a mentőhöz, és Max éppen a második hordágyat gördítette be. – azt. – Dan  megtorpant az ágy mellett Nattel együtt. Egy pillanatra mindketten csak bámultak az eszméletlen humanoid nőre. Az egyik orvos levágta a nő fekete színű bőrruháját, felfedve a bőrét. Most már nem viselt semmi mást csak egy vörös bugyit és melltartót, valamint különféle fegyvereket a bokája és az alkarja körül. Dan hátán a hideg futkosott, a fenébe is, ez nem történhet meg. 

- Te egy hentes gyilkost hoztál az én sürgősségimre? Mi a fenét 

gondoltál? - Max villogó szemmel felnézett rá, ami nagyon jól illett vöröses bőréhez és hajához. - Mi mást tehettem volna? A partnere patkányeledel lett. 

-A Cruentus elkapott egy hentest? - kérdezte Nate, és amikor húga bólintott, visszapillantott a sérült emberre. Az átlagemberek nem jelentettek veszélyt a démonokra, de azok, akik a hentesekhez tartoztak, 

megesküdtek, hogy megölik őket, és ezek az emberek nem voltak 

átlagosnak nevezhetők. - Soha nem gondoltam volna, hogy köszönetet 

mondok egy Cruentusnak. Belőle is patkány tápot kellett volna 

csinálnia. 

-Az ő sérülései is munkát jelentenek nekünk. - Max elhadarta a sérülések listáját, amelyek mind komolyak voltak, de a legrosszabb, a kilyukadt tüdő volt, ami a leggyorsabban megölhette. Max dekompressziót hajtott végre egy tű segítségével, így most a hentes stabil volt. – És - tette hozzá. - az aurája gyenge, és vékony. Régóta nincsen már jól. - Molly sodródott feléjük, mogyoróbarna szemei áhítattal csillogtak. - Sosem láttam Buffyt azelőtt. Úgy értem élőt. 

- Én igen. Jó néhányat. - Ian érdes hangja valahonnan Dan mögül jött. – De nem sokáig maradtak életben. - Ian, hasonlított testvéreire, kivéve a kék szemét és vállig érő, festett nagyon sötét barna haját. Rákulcsolta kezeit a hordágyra. - Majd én kiviszem és kidobom. - kidobni. Ez volna a helyes dolog. Elvégre ez volt az, amit

az hentesek tettek testvérükkel, Williammel is. A vesztesége iránt érzett fájdalom olyan volt Dannek, mint egy lyuk a szívében. – Nem. -mondta fogát csikorgatva. – Várj!- szíve szerint hagyta volna, hogy Ian azt tegye, amit csak akar, mivel csak három fajta lény nem fordulhatott elő itt az UG alapszabálya szerint, amit őmaga készített, és a mészárosok nem voltak 

ezek között. Úgy tűnik, át kell írnia a szabályzatot. Akárcsak az emberi kórházakban ő hozta a végsődöntést, hogy a nőt hagyják-e meghalni. Most azonban a személyes érzéseit a gyilkosokról, félre kell tennie.

- Vigyétek az egyes vizsgálóba. 

- D. - mondta Nate rosszalló hangon. – Itt tartani nagyon rossz ötlet. Mi van, ha ez egy csapda? Mi van, ha valamilyen nyomkövetőberendezés van rajta? - Ian körülnézett, mintha gyilkosokra várna.

“Testőrök” - így nevezték magukat, és általában váratlanul a semmiből érkeztek. 

-A Mennyei varázslat megvéd minket. 

- Csak akkor, ha belülről támadnak. Ha megtudják hol vagyunk, akkor oda a Bin Laden épületed. 

- Stabilizáljuk a nőt, a többi miatt majd később aggódunk. - Dan betolta “vendégüket” az előkészített szobába, paranoiás testvéreivel és Mollyval a sarkában. 

- Lehet őrségünk van, hogy megismerjük őket. A tudás, amire szert 

tehetünk, felülmúlja a veszélyeket. Levette a bilincseket, és felemelte a nő bal kezét. Az ezüst és fekete gyűrűk rózsaszínűujjain elég ártatlannak tűntek, de mikor levette őket,  a belevésett „Testőr” pajzs felizzott a belső oldalán, megerősítve ezzel a nő személyazonosságát, mindez hidegséggel töltötte el Dan szívét. Ha a pletykák igazak voltak, valamennyi pajzs, ékszer formájában, át volt itatva olyan hatalommal, ami a Gyilkosokat fel ruházta az éjszakai látás képességével, ellenálltak bizonyos varázslatoknak, képesek voltak átlátni a láthatatlanság ködén, és az isten tudja, hogy még mi másra nem képesek a segítségével. 

- Jobban teszed, ha tudod mit csinálsz, D. - Ian elhúzta a 

függönyöket, hogy kizárja a bámészkodó személyzetet. A kinti tömegből ítélve, valószínűleg már elterjedt a hír. Gyere és nézd meg a Buffyt, a rémálomunkat, itt van a központban.

-Most nem vagy olyan ijesztő, ugye, gyilkoskám? - suttogta Dan, miközben felhúzta a kesztyűjét. A nő felső ajka megmozdult, mintha hallotta volna őt, és hirtelen Danbe hasított, hogy ezt a beteget nem veszítheti el. A halál lebecsülte az erejét és makacsságát, a képességei még így is hullámokban sugároztak róla. Még mindig nem volt biztos abban, hogy a nő megmentése jó vagy rossz ötlet-e, ennek ellenére levágta a 

melltartóját, és megvizsgálta a mellkasi sérülést. Natenek, aki eddig 

arra várt, hogy a gyógyító képessége beinduljon, sikerült a nő életjeleit 

megtalálnia, és képességével enyhítette a nő szenvedését.  

- Molly, határozd meg a vércsoportját, de amíg várunk

, hozz egy adag 0 vércsoportú zacskót. A nővér elment, Dan pedig kiszélesítette a gyilkos legsúlyosabb sebét egy szikével. Vér és levegő bugyborékolt a tüdejében és a sérült mellkasfali szöveteiben. Dan ujjai segítségével egyesítette őket. Ian vastag karját keresztbe fonta a mellén, a 

bicepszei izomrángásba kezdtek, mintha csak azt követelték volna, hogy ölje meg a gyilkost. – Seggbe fog minket rúgni, de ti ketten

túl hülyék és önteltek vagytok ahhoz, hogy ezt lássátok. 

- Ironikus, nem igaz. - mondta határozottan Dan. –te papolsz nekünk a gőgről és a butaságról. – Ian beintett neki, Nate pedig felnevetett. - Valaki rossz lábbal kelt fel a kriptájából? Miért nem teszel ellene? Láttam fent egy ízletesnek tűnő drogost. Menj, egyél egyet. 

- Baszd meg. 

- Fogd be a szád. – Dan csattant. - Mind a ketten. Valami nincs rendben. Nate, nézd meg ezt. – megigazította a felső világítás. – Évtizedekkel ezelőtt jártam az orvosira, de azért elég embert kezeltem, hogy tudjam, hogy ez nem normális. Nate bámulta a nő szerveit, a kusza vénák és az artériák tömegét, a furcsa idegszövetek köteleket fontak az izom és a szivacsos tüdő köré. - Úgy néz ki, mintha bomba robbant volna itt. Mi ez az egész? 

- Fogalmam sincs. - még sosem látott ehhez fogható 

rendetlenséget, ami a gyilkos belsejében volt. – E

zt nézd. – mutatott rá egy megfeketedett foltra, ami egy vérröghöz hasonlított. Nézték a lüktető vérrögöt, ahogy elnyelte az egészséges szöveteket.

- Olyan, mintha átvenné őket.-  Dan megérintette a kocsonyás állagú szövetet. Elakadt a lélegzete, ahogy rájött, hogy mit is lát. 

- A pokolba. - lehelte Nate. – Ő egy démon.

- Mi vagyunk a kibaszott démonok. Ővalami más faj. - ezúttal Dan megengedett magának egy őszinte, nem sürgetőpillantást a csaknem meztelen női testen, a feketére festett lábujjaitól, a 

csapzott, vörösbor színű hajáig. A sima bőr felett kifeszített ívek és izomtömegeket látott, hogy még eszméletlenségében is közvetítette halálos erejét. Valószínűleg a húszas éveinek közepén járt, tökéletes volt, és ha nem lenne egy gyilkos szörnyeteg, még szexi is lehetne. Megtapogatta a tönkretett ruháit. Mindig is oda volt a bőrbe öltözött nő kért. Lehetőleg rövid, bőr szoknyákban, de a szűk nadrágok is megteszik. 

Ian félrebillentette a nő állát, és ellenőrizte az arcát. - Azt hittem az „Testőrség” emberekből áll. Úgy néz ki, mint egy ember. A szaga is az. -az agyarai kivillantak, amikor végignyalta a sebet 

a nő nyakán. – És az íze is.- Dan szétfeszítette a keresztirányú vastagbelet.

- Mit mondasz, ízletes beteg? 

- Mit? - kérdezte ártatlanul Ian. - Tudnom kell,hogy ember-e.

- Az. Az Hentesek csak is emberek. - Nate megrázta a fejét, 

fülbevalója megcsillant fényben. - Valami nem stimmel itt. Olyan, mintha egy démon mutáció fertőzte volna meg. Talán egy vírus. 

-Nem, ő így született. Az egyik szülője démon. Nézd meg. – Dan megmutatta testvérének a genetikai bizonyítékot, hogy a szervekben már kialakult egy ember-démon unió, ami gyakrabban fordult elő, mint azt bárki is sejtené, de az emberi orvosok természetesnek diagnosztizálták a "tüneteket". - Fizikai rendellenességei születési hibák lehetnek. Vagy talán a két faj genetikailag nem volt kompatibilis. Valószínűleg néhány szokatlan tulajdonsággal született, amik eddig nagyon jól el voltak rejtve, vagy nem voltak kirívóan észrevehetők. Mint például, hogy az átlagosnál jobb a látása. Vagy a telepátia. De lefogadom a fonendoszkópomba, hogy ez okozza a problémát most. 

- Mire gondolsz? 

- Bármi lehet. Talán elveszítheti a hallását, vagy felfedi magát a 

nyilvánosság előtt. – Izgatott volt, mert ez a fajta dolog tette érdekessé számára a pokol szögleteit, felpillantott Natere, aki összeráncolta a 

homlokát, és lehunyta a szemét. 

- Érzem. - mondta, a hangja érdes volt az erőfeszítéstől, ahogy mélyen a nő testében a sejtek szintjén járt. - Néhány DNS úgy érzem, 

hogy töredezett. Mi beindíthatjuk. Mi meg tudjuk tenni. - Ian eleresztett egy undorodó felhorkantást. -Ne is gondolj rá. Ha rendbe hozod, akkor lehet, hogy átkapcsol valamiféle übermerénylőbe. Másra nem is lenne szükségünk, mint hogy ránk vadásszon. 

- Igazad van. - értett egyet Nate, és fényes fekete szemén látszott, hogy kezd kimerülni. - Fajtától függően, lehetséges, hogy majdnem halhatatlanná tennénk. A nyugtatók és a gyógyszerek is nehézséget okozhatnak, mivel azonosíthatatlan démon DNS-e van. Valami olyan látszólag ártatlan, mint egy aszpirin is megölheti. Dan szemügyre vette egy pillanatra és gondolkozott. - Majd gondoskodunk a sürgős sérüléseiről, a többivel pedig később foglalkozunk. Neki kell választani, hogy akarja-e vagy sem, hogy segítsünk neki harmonizálni a démon felét. 

- Választani? - gúnyolódott Ian. - Azt hiszed, ő ad az 

áldozatainak választási lehetőséget? Azt hiszed, Roag választhatott? - bár Dan gyakran gondolt elesett fivérére, mégis amikor meghallotta a nevét hangosan, egy ütés érzett a gyomrában. - Te adsz az áldozataidnak választást? - kérdezte halkan. 

- Ennem kell. 

- Vért kell innod. Nem kell ölnöd.- Ian eltolta magát a faltól. – Seggfej vagy. – az egyik karjával lesöpörte a sebészeti műszerekkel teli tálcát és kiszáguldott a szobából. Nate leguggolt, hogy segítsen Mollynak felszedni a szemetet. - Nem kellene provokálnod. 

- Te vagy az, aki felhozta a drogost. 

- Tudja, hogy csak ugratom. Egy hónapja tiszta. - Dan azt kívánta, bárcsak osztozhatna Nate bizonyosságban. Ian egész életében menekülni szeretett volna, de a faj immunis volt a kábítószerre és az alkoholra, kivéve, ha az anyagok már fel voltak dolgozva az emberi vérben. Kiszívni egy emberi drogos vérét volt Ian egyetlen kiútja, hogy tökrészeg legyen. 

- Belefáradtam abba, hogy dédelgessem. - mondta Dan, és egy másik tálcát húzott oda az eszközök számára. – Hadd rángassa ki egyedül a seggét a bajból. 

- Időre van szüksége. 

- Kilencvennyolc év nem elég idő? Nate, két év és végbemegy nála is az átalakulás. Nem áll rá készen. Meg fog ölni mindenkit.- Nate nem szólt semmit, valószínűleg azért nem, mert nem volt mit mondania. Testvére mostanra ellenőrizhetetlenné vált, és ő volt az egyetlen Seminus démon a történelemben, aki egy női vámpírtól született. Teljesen egyedülálló volt, és fogalma sem volt arról, hogyan kell kezelnie a kényszereit és az ösztöneit. Olyan férfi volt, akit elképzelhetetlen módon megkínoztak a vámpírok és nem tudta, hogy hogyan is kellene élnie az életét. Nem Dan dolga ítélkezni felette. Ő azzal töltötte az elmúlt fél évszázadot, hogy a gyógyításra koncentráljon, semmi másra. Ám ha nem talál egy társat pár hónapon belül, mindez meg fog változni, olyannyira, hogy, egy agyatlan barom lesz, akit egyedül csak az ösztöne hajt. Talán el kellene engednie Buffyt, hogy megölje őt, akkor már most túlesnének rajta. 

Lenézett a nő megtévesztően ártatlan arcába és azon csodálkozott, hogy milyen könnyedén és könyörtelenül végezhetne vele. 

Mielőtt meg tudná tenni, rendbe kell hoznia. 

- Molly, szikét.

OHLA!!
Ez az első blogom, remélem tetszeni fog és sok vélemény érkezik majd, már nagyon várom. Szóval ez a blog, lehet egyeseknek (akik lehet olvasták) kicsit ismerős lesz és hasonítani fog, de nyugi nem lesz ugyan az ígérem.

Puszi: M.Sz.^^